Kell-e nekünk élő számítógép?
Az emberek fantáziáját már évtizedek óta foglalkoztatja az élő számítógép gondolata. Itt két különböző eszköz között kell különbséget tennünk. Az első az emberi gondolkodásra képes „emberi” számítógép, mely hagyományos hardverekből épül fel, esetleg kvantumprocesszor hajtja meg, de képes az emberhez hasonló gondolkodásra, esetleg öntudatra ébred. A másik az úgynevezett biokomputer, mely hagyományos számítástechnikai feladatokra használható, azonban a hardverét élő, szerves anyagok alkotják. Természetesen a mesterséges szuperkomputer csúcsa az öntudatra ébredt, szerves hardverekből megépített számítógép lenne, bár ha ezt jobban végiggondoljuk, ez már létezik - ez az emberi agy.
Mi értelme a bioszámítógépnek?
A sejtekből, élő szövetből megépített számítógépek semmivel sem lennének gyorsabbak hagyományos társaiknál, sőt egyes vélemények szerint alkalmatlanok lennének a mai univerzális gépek által végzett feladatokra. Előnyük abban rejlik, hogy párhuzamosan szinte végtelen számú feladatot képesek elvégezni, működésükhöz elenyészően csekély energiát felhasználva, emellett méretük a mai számítógépek méretéhez viszonyítva összehasonlíthatatlanul kisebb.
Biokomputer (bioszámítógép) – olyan számítógép, mely élő szervezetként létezik, vagy biológiai összetevőket is tartalmaz. A bioszámítógépek processzorában, a ma használatos tranzisztorokat fehérjékkel, nukleinsav molekulákkal váltják le.
DNS számítógép
A DNS komputer a bioszámítógépek egyik fajtája, melyben a műveleteket a DNS lánc egyes részeinek kémiai reakciója végzi el. A hagyományos hardvertől abban különbözik az ilyen gép, hogy a kémiai reakció egyszerre több molekula között is végbemehet, egymástól függetlenül.
A bioszámítógép története
A számítástechnika kialakulása és fejlődése során az emberek és gépek hasonlósága nem véletlen. A legtöbb tudós az emberi agyat választotta mintául saját eszközének megalkotásakor. A mechanikus és bioszámítógépek hasonlósága az emberi szervezettel, a mesterséges intelligencia megalkotása azt a dilemmát veti fel, hogy megbízható társat vagy pedig veszélyes versenytársat alkot-e az emberiség.
A bioszámítógépek lehetséges fejlődésével foglalkozott 1966-os munkájában Neumann János is, aki a sejtautomaták önreprodukciójáról értekezik.
1994-ben Leonard Adleman bebizonyította, hogy DNS lánc segítségével megoldhatók számítástechnikai feladatok, méghozzá sokkal gyorsabban, mint a hagyományos rendszerekkel.
Egyes kutatók véleménye szerint a bioszámítógépnél hasznosabb eszköz készíthető a nanotechnológia segítségével, hiszen egy nanoszámítógép működési elve a ma használatos modellekével azonos, tehát jobban megfelel a jelenkori felhasználói igényeknek.
Az igazság a két véglet között lehet
A bioszámítógép hasznosságát csak a gyakorlati kipróbálását követően lehet felelősséggel megítélni. A kutatók egy jelentős része úgy véli, hogy a kvantumszámítógép párhuzamos számítási kapacitása valamint a nanotechnológia fejlődése fölöslegessé teszi az emberi agyhoz hasonló eszközök fejlesztését. Mások ezt épp ellenkezőleg gondolják.
Az igazság valahol a két véglet között lehet, hiszen a sejtek univerzális működése bizonyos esetekben gyorsabb és hatékonyabb a kvantumszámítógépeknél, viszont a hagyományos processzor sebességét nem érheti el, ezért jelenleg a speciális, dedikált számítógépes rendszerek fejlesztése tűnik valószínűnek. Manapság egyforma, univerzálisnak nevezett, azonos felépítésű számítógépeket, laptopokat alkalmazunk minden, egymástól sokban eltérő feladat elvégzésére, a gépek adatfeldolgozása a neumanni logika mentén történik. Bizonyos esetekben viszont a feladatok leegyszerűsítése, 0 és 1 alapúvá alakítása nem célszerű, ilyenkor jöhet az emberiség segítségére a bioszámítógép.
Mi az a biokomputer és milyen hardverelemeket tartalmaz, lehet-e szervizben javítani? Néhány további téma, melyet érdemes lehet elolvasni: számítógép javítás, hardver csere, processzor sebessége.
