Gépek egykor és ma
Megszokhattuk, hogy az egykori Szovjetunióban és a mostani Oroszországban minden jól megszokott nyugati termék egy „kicsit más”, de ők erre nagyon büszkék, hiszen van sajátjuk. A második világháború alatti és utáni szovjet fejlesztésekre a kémkedés és a lopás volt a jellemző. Az első laptop piacra dobásakor már nem is titkolták a koppintást, később ráálltak a külföldi alkatrészek, hardverelemek felhasználására, csak a 2014-es orosz-ukrán háború kirobbanása után döntött úgy Putyin elnök, hogy itt az ideje az orosz számítástechnikát hazai fejlesztésű hardverekre átállítani.
A szovjet személyi számítógépek tömeges elterjedését a 70-es évekre datálják az orosz kutatók. Véleményük szerint a szovjet számítástechnika a világ első 16 bites architektúrájú processzorával, az Elektronika NC-8010 számítógéppel kezdődött. Valószínűtlen, hogy előzmények nélkül a szovjet ipar ilyen teljesítményre lett volna képes.
1983-ban készült el a Szovjetunióban az Elektronika BK-0010-es (Электроника БК-0010) számítógép, mely a maga 8MHz-s teljesítményével ipari számítógépnek számított.
A 90-es években a Szovjetunióban a ZX Spectrum hódított, ez volt a Commodore 64 ottani megfelelője. Mivel a legtöbb feladatot egyetlen chip látta el, és kijelző gyanánt megfelelt a televízió, meglehetősen olcsón lehetett beszerezni, természetesen hiánycikknek számított.
Volt szovjet laptop?
A Szovjetunióban a 90-es évek elején a technikai berendezések hiánycikknek számítottak, a külföldi modellek megvásárlását a rubel elértéktelenedése miatt a háztartások és a cégek nem engedhették meg maguknak egy olyan időszakban, amikor az irodában elhelyezett „burzsujkával” kályhával fűtöttek a legtöbb helyen.
Az átmeneti időszak nehézségeit „okosban” oldották meg. Az első szovjet laptop, az Elektronyika MC1504 szinte egy az egyben a Toshiba T1100 Plus koppintása volt. Nem sejtették, hogy a maga 4,5 kg tömegével az első szovjet laptop nem is a legnehezebb laptop lesz az orosz történelemben.
A számítógép és laptop gyártás függetlenné válásának rögös útján Oroszországban sajátos módon fejlesztik az alkatrészeket és a szoftvereket. A legújabb orosz laptop, az NT-MCSzT4R például 10 kg-os súllyal debütált. Persze a nagy orosz csoda nem a miniatürizálás terén elért orosz sikereknek köszönheti méreteit és súlyát, hanem a Szibériában uralkodó mostoha éghajlati viszonyoknak. A stratégiai fontosságú olajlelőhelyeken és kutatóterületeken saját, biztonságos hardvert ad az állam a munkások kezébe.
A laptop külseje és súlya annak lett alárendelve, hogy az eszköz kibírja az 50G-s gyorsulást is. A hihetetlen súly ellenére a gép maximum egy órán keresztül működhet akkumulátorról.
Saját operációs rendszer?
Természetesen a biztonság fokozása nem képzelhető el saját fejlesztésű operációs rendszer nélkül. A dolog szépséghibája, hogy a megbízható ugyanakkor nyílt forráskódú Linux 2.6.33 alapjain készítettek az oroszok saját, Elbrusz nevű operációs rendszert. A cél annyi volt, hogy a saját fejlesztésű hardverek zökkenőmentesen működjenek, és ellássák a speciális feladatokat.
Egér - kicsit másképp
A volt Szovjetunióban a számítógépekhez gyártott manipulátorok, egerek is egy kicsit másképpen néztek ki. Mai szemmel nézve nagyon értékesek voltak, hiszen minden egyes darab kézzel készült, és egy-egy ilyet ma óriási összegekért vesznek meg a retro rajongók.
Szovjet és orosz laptopok, számítógépek számítógépes egerek a hőskorból. Érdekes további témák olvasásra: operációs rendszer, laptop, számítógép, számítógépes egér, szovjet.